Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,

A napot, az órát sem tudom,

Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.



Most nem ontom bátran, okosan a szót,

A falon át hallom csak a rádiót

Ha erre jársz, engem itt találsz.



Ezer meg ezer éve

Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart,

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.

Ezer meg ezer éve

Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart,

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.



És az a rádió úgy zokog,

Mintha szerelmet vallana

És nekem szól a legbutább dala.



Mert ugyanúgy hívlak most is,

Szánalmas hogy mindent elhiszek,

Hogy mennyire örülnék Neked.



Ezer meg ezer éve

Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart,

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.

Ezer meg ezer éve

Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart,

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.



Tudod, hogy vár még rám,

A Holdnak tán a túloldalán,

Ő az, aki beszél bennem

Érthetetlen angyalnyelven.



Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.



Ezer éve

Keresem az utam, 

Néha keresem a bajt,

És keresem azt, aki engem akart

Akinek engem küldött, 

Akit nekem szánt az ég.



A magas ég...

A magas ég...